Az empátia és az együttérzés nem ugyanaz
Az empátia és az együttérzés közötti különbségek megértése nagyon fontos, különösen akkor, ha a mentális és érzelmi jólétünkről van szó. Az empátia arról szól, hogy képesek vagyunk mások érzelmeit átélni, szinte „belehelyezkedünk” az ő helyzetükbe. Ez azonban érzelmi kimerültséget okozhat, ha túl sokszor tesszük. Az együttérzés viszont egy lépéssel hátrébb lép: felismerjük a másik fájdalmát, de nem vesszük magunkra. Ehelyett a segítő szándékra koncentrálunk, hogy a másiknak jobb legyen, de anélkül, hogy mi is elmerülnénk a fájdalmában.
Mi is az empátia?
Az empátia az a képesség, amikor mások érzelmeit magunkénak érezzük. Például, ha valaki sír, mi is szomorúak leszünk, mert teljesen átéljük az ő fájdalmát. Ez nagyon hasznos lehet, ha valaki megértésre és támogatásra vágyik, de ugyanakkor elég kimerítő is. Az empátia hatására gyakran érezzük magunkat stresszesnek vagy szorongónak, hiszen teljesen magunkra vesszük mások érzéseit.
Az empátia során sokszor nem tudjuk megőrizni a saját érzelmi távolságunkat, ami hosszú távon kiégéshez is vezethet. Képzeld el, hogy minden nap mások problémáival szembesülsz, és ezeket mind magaddal cipelve próbálsz boldogulni – egy idő után túlságosan megterhelő lesz. Az empátia tehát fontos, de ha túl sokat gyakoroljuk, akkor könnyen kifáradhatunk.
Mi az együttérzés?
Az együttérzés egy kicsit más. Bár itt is felismerjük mások fájdalmát, nem vesszük teljesen magunkra. Ehelyett inkább a segítő szándék és a cselekvés kerül előtérbe. Az együttérzés arra ösztönöz, hogy tegyünk valamit, ami enyhítheti a másik szenvedését, de mindezt úgy, hogy közben megőrizzük a saját lelki békénket.
Az együttérzés tehát sokkal inkább a tettekre fókuszál. Ez egy aktív megközelítés, ahol az a cél, hogy a másiknak jobb legyen, de közben mi sem merülünk ki érzelmileg. Például, ha egy barátunknak nehézségei vannak, az együttérzés azt jelenti, hogy meghallgatjuk őt, és segítünk neki, anélkül hogy mi magunk is túlzottan bevonódnánk a fájdalmába.
Miért fontos mindkettő?
Mind az empátia, mind az együttérzés nagyon fontos az emberi kapcsolatokban. Az empátia segít abban, hogy mások megértésre találjanak, és érezzék, hogy nincsenek egyedül a nehézségeikben. Az együttérzés pedig lehetővé teszi, hogy valóban segítsünk nekik anélkül, hogy mi is túlzottan kimerülnénk.
A legjobb, ha mindkettőt képesek vagyunk alkalmazni, de a helyzetnek megfelelően. Ha valaki egyszerűen csak megértésre vágyik, akkor az empátia nagyon hasznos lehet. Ha viszont valaki megoldásra vagy támogatásra szorul, akkor az együttérzés az, ami hosszú távon fenntarthatóbb és hatékonyabb lehet.
Hogyan fejleszthetjük az együttérzést?
Ha úgy érzed, hogy könnyen magadra veszed mások problémáit, akkor érdemes az együttérzés képességét fejleszteni. Itt van néhány tipp ehhez:
Figyelj a határaidra!
Fontos, hogy felismerd, mikor érzed magad érzelmileg túlterheltnek. Ha úgy érzed, hogy valaki problémája már túl sok neked, akkor próbálj meg egy lépést hátrébb lépni.
Koncentrálj a cselekvésre!
Az empátia néha arra késztethet, hogy elmerülj mások fájdalmában, de az együttérzés inkább arra ösztönöz, hogy segítséget nyújts. Gondolkodj azon, hogyan tudnál segíteni a másiknak anélkül, hogy túlságosan bevonódnál érzelmileg.
Gyakorold a tudatosságot!
A mindfulness segíthet abban, hogy megőrizd az érzelmi távolságot. Ha megtanulod tudatosítani az érzéseidet, könnyebben felismerheted, hogy mikor veszed magadra mások problémáit, és képes leszel tudatosan dönteni arról, hogyan reagálj.
Az empátia és az együttérzés tehát mind fontos részei az egészséges emberi kapcsolatoknak, de eltérő módon hatnak ránk és másokra. Az empátia segít abban, hogy mások megértésre találjanak, de ha túl sokat gyakorlunk, érzelmileg kimeríthet bennünket. Az együttérzés viszont fenntarthatóbb, mert arra fókuszál, hogy segítsünk másoknak, miközben megőrizzük a saját érzelmi egyensúlyunkat.
Mindkettőnek megvan a maga helye az életünkben, és az a legjobb, ha megtaláljuk az egyensúlyt a két hozzáállás között, hogy úgy segíthessünk másoknak, hogy közben mi magunk is rendben maradjunk.