A valaha volt legtávolabbi galaxist fedezték fel a csillagászok
Egy nemzetközi csillagászcsoport, köztük az Asztrofizikai Központ kutatói és a Harvard & Smithsonian felfedezte a valaha volt legtávolabbi csillagászati objektumot: egy galaxist.
A HD1 névre keresztelt galaxisjelölt mintegy 13,5 milliárd fényévnyire van tőlünk, amelynek felfedezéséről az Astrophysical Journal című folyóiratban tettek közzé publikációt. A tudósok máris elkezdtek találgatni, hogy vajon mit tartalmazhat a galaxis.
A kutató csapat egy része azon az állásponton van, hogy a HD1 elképesztő sebességgel alkothat csillagokat, de az is nagyon valószínű, hogy az univerzum legelső csillagainak otthont ad, amelyeket eddig még soha nem tudtak megfigyelni. Természetesen még azt is felvetették, hogy a HD1 tartalmazhat egy szupermasszív fekete lyukat is, amely körülbelül 100 milliószor nagyobb, mint a Napunk tömege.
Nehéz lehet megválaszolni egy ilyen távoli forrás természetére vonatkozó kérdéseket. Olyan ez, mintha egy hajó nemzetiségét találgatnánk a lobogója alapján, miközben a parttól távol figyelnénk azt, szélvihar és sűrű köd kellős közepén. Talán látni lehet a zászló egyes színeit és alakjait, de nem teljes egészében. Végső soron az elemzés és a valószínűtlen forgatókönyvek kizárásának hosszú játéka ez. - mondja Fabio Pacucci, a tanulmány vezető szerzője, az Astrophysical Journal-ről szóló felfedezési tanulmány társszerzője , valamint az Asztrofizikai Központ csillagásza.
Eleinte a kutatók azt feltételezték, hogy a HD1 egy olyan szabványos csillagkitörési galaxis, amely nagy sebességgel hoz létre csillagokat. De miután kiszámították, hogy a HD1 hány csillagot termel, hihetetlen sebességet értek el – a HD1 minden évben több mint 100 csillagot alkotna. Ez legalább 10-szerese annak, amit ezektől a galaxisoktól várunk. Ekkor kezdett el gyanakodni a csapat, hogy a HD1 talán nem alkot normális, mindennapi csillagokat.
A világegyetemben kialakult legelső csillagpopuláció tömegesebb, világosabb és forróbb volt, mint a modern csillagok. Ha feltételezzük, hogy a HD1-ben keletkező csillagok ezek az első vagy a III. populáció csillagai, akkor tulajdonságai könnyebben megmagyarázhatók. Valójában a III. populációba tartozó csillagok több UV fényt képesek kibocsátani, mint a normál csillagok, ami tisztázhatja a szélsőségeket, mint például a HD1 ultraibolya fényereje. - mondja Pacucci.
Egy szupermasszív fekete lyuk azonban megmagyarázhatja a HD1 extrém fényerejét is. Vélhetőleg hatalmas mennyiségű gázt zabál fel, nagy energiájú fotonokat bocsáthat ki a fekete lyuk környéke és ha ez a helyzet, akkor ez lenne az emberiség által ismert legkorábbi szupermasszív fekete lyuk, amelyet időben sokkal közelebb figyeltek meg az ősrobbanáshoz, mint a jelenlegi rekorder.
A HD1-et több mint 1200 órányi megfigyelési idő után fedezték fel a Subaru Telescope, VISTA Telescope, UK Infrared Telescope és Spitzer Space Telescope segítségével.
Nagyon kemény munka volt megtalálni a HD1-et több mint 700 000 objektum közül. A HD1 vörös színe meglepően jól illeszkedett egy 13,5 milliárd fényévnyire lévő galaxis elvárt jellemzőihez, amitől egy kicsit libabőrös is lettem, amikor rátaláltam. - mondja Yuichi Harikane, a Tokiói Egyetem csillagásza, aki felfedezte a galaxist.
A James Webb Űrteleszkóp segítségével a kutatócsoport hamarosan ismét megfigyeli a HD1-et, hogy ellenőrizze a távolságát a Földtől. Ha a jelenlegi számítások helyesnek bizonyulnak, a HD1 lesz a valaha rögzített legtávolabbi – és legrégebbi – galaxis. Ugyanezek a megfigyelések lehetővé teszik a csapat számára, hogy mélyebbre ássák a HD1 identitását és megerősítsék, hogy valamelyik elméletük helyes-e.