Egyre csak nyílik az a bizonyos olló...
Ősi próféciák és jövendölések szerint eljön majd az idő, amikor az emberiség, mint társadalom, ketté válik. Számos műalkotás született már ebben a témában, most tapogatjuk, mit is jelenthez ez és igyekszünk értelmezni…
Lehetséges lenne, hogy éppen a szemünk előtt történik? Lehetséges lenne, hogy ez az idő éppen itt és most van? Mindenki önmagában találja a választ…
A kettéválasztódás a tudatosság mentén történik. Mindannyian saját magunk hozzuk meg a döntéseinket a hétköznapok élethelyzeteiben: hogyan reagálunk a minket körülvevő világ eseményeire szűkebb és tágabb környezetben. Olykor a legalapvetőbb próbákat kapjuk emberségből, máskor határozottan választanunk szükséges a félelem reakciók és a szeretet – hit – bizalom reakciók között.
Az a bizonyos harmadik dimenziós tudatosság a félelemből gyökerezik, egy önérvényesítő tudatmező, ahol figyelmen kívül marad a szavaink és tetteink kollektív erőterekre gyakorolt hatása. A harmadik dimenziós tudatosságban kizárólag az „én” számít, a túlélés, a verseny, mások legyőzése.
Az ötödik dimenziós tudatosság mezőben a szavak és a tettek annak az összefüggésnek az ismeretében és felelősségvállalásában áramlanak, hogy azok hatást gyakorolnak a kollektívra. Minden szeretettel és megbecsüléssel teli szó, a kedvesség, az udvariasság, az emberségesség gyógyítja a közösség mentális és érzelmi energiahálóját. Az egyén úgy érvényesíti saját talentumát, hogy közben nem bánt másokat. Odafigyel a szavaira, a reakcióira, és miközben tiszteletben tartja önmaga értékeit, megbecsüli mások tehetségét is. Tekintettel van arra, hogy mindenkinek megvan a maga sorsa, mely által egy-egy pillanat szövődik. Az ötödik dimenziós tudatosság az összefüggések (hozott családi energiaminták, előző életek, stb.) meglátásával kezdődik.
Ez a jelenlegi időtér lehetőséget nyújt számunkra az ötödik dimenziós tudatosság szerint élni az életünket. Ehhez elengedhetetlennek tűnik a felelősségvállalás: vagyis, a hozott energiamintákat, családból, gyerekkorból, más életekből ne kifogásként használjuk a magyarázkodásra, hanem egy kiinduló alapnak tudjuk tekinteni, egy megoldandó feladatnak.
Mindenki önmaga választja a magasabb tudatosság szerinti életet, ezt senkire nem lehet rákényszeríteni. (Kozmikus alaptörvényekkel menne szembe). Minden lélek önmaga választja tapasztalásainak ösvényét. Körülöttünk vannak azon ébresztő kódok, melyeket vagy észreveszünk vagy nem. Vagy nyitunk egy más életszemléletre, vagy nem.
Ez az a kettéválás, ami éppen történik. Lesznek, akik tovább folytatják életüket a harmadik dimenziós félelem, valamint az alá vagy fölé rendelődési játszmák világában, és lesznek, akik nyitnak tudatosságukban az összefüggésekre, egy másfajta életszemléletre, a félelem helyett a szeretetre és az összefogásra.
Te választasz. Mindenki önmaga választ. Ennek tükrében lesznek, akik távolodnak egymástól, és lesznek, akik egyre közelebb kerülnek egymáshoz.
„Az egyensúly maga a kozmikus rend. Amikor az egyensúly felborul, az univerzális erők megkezdik a helyreállítását. Nincsen ebben semmi büntetés, nincsen benne semmi meglepő, hiszen ez az univerzális törvény működése. Az egyetlen kérdés, hogy az egyén, a lélek hogyan reagál a létezés öngyógyító és egyensúlyt helyreállító programjára.”
/Kristályfény Korszak/
dr. Vaktor Orsolya – Kristályfény33