Energiavámpírokról – jót vagy semmit?

Vajon tényleg meg kell tagadni az „erő sötét oldalát”? Sok „spirituális” cikkben ajánlják, hogy zárjuk ki az energiavámpírokat az életünkből. Mi vár rájuk? Modern gettó, kirekesztettség és teljes reménytelenség, mi pedig repdeshetünk az unikornisok szárnyán a végtelen boldogság földjére.

A spiritualitással foglalkozó emberek nagyobb valószínűséggel azonosítják be az energiavámpírokat. Mivel tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy a kapcsolataink hatással vannak a személyiségünkre és életünkre, ezért igyekszünk „boldog” és „sikeres” emberekkel körbevenni magunkat. Abba belegondoltál már, hogy mi lesz így az energiavámpírokkal?

Empátia a mindennapokban

Az „energiavámpír” lehet, hogy egyszerűen rossz passzban van, esetleg depressziós állapotban, vagy éppen egy fizikai betegség okozta fájdalom és egyéb kellemetlen érzetek miatt érzi magát cefetül. Ezekhez hasonló helyzetek egyikében beszűkült tudatállapotban lehet, így aztán egészen egyszerűen nem veszi észre, hogy a környezetét terheli, és árasztja magából a negatív érzéseket.

Modern gettó – a társadalom peremén

Tegyünk egy gondolatkísérletet: ha minden olyan személyt, aki csak kicsit is negatív, kizárunk az életünkből és erőszakosan leválasztjuk magunkról a velük való kommunikációt, sőt akár még a rájuk gondolást is, ezek az emberek a társadalom peremére kerülnek. Nem lesz senki, akitől papírzsepit, egy csipet sót, egy szál cigit, vagy „legrosszabb” esetben egy pohár borra valót kérjenek. Eszméletlenül szuper, mert így létrejöhet egy olyan társadalmi elit, ahol csakis és kizárólag csupa örömtől mámoros, csillogó szemű, tettvágytól kicsattanó, pénzben és sikerekben dúskáló emberek élnek – a többi pedig mehet a híd alá, a szó szoros vagy átvitt értelmében.

Igen, egészen pontosan arról beszélek, hogy nem feltétlenül kell külföldre, háborúba és éhezéssel sújtott vidékekre utazni ahhoz, hogy segítséget nyújthassunk másoknak. Mindenkinek ismer egy szomszéd nénit, egy kellemetlen munkatársat, egy idióta rokont, akivel nem szívesen tartja a kapcsolatot – pedig az Idő a legértékesebb kincs és a legértékesebb adomány. Amíg szó nélkül elmegyünk ezek mellett a szenvedő „energiavámpírok” mellett, akik egészen közel élnek hozzánk, addig ne akarjunk a világ másik végén élő éhezőket jóllakatni.

A segítő szándék nem egyenlő az önfeláldozással

A magas önismerettel rendelkező ember már tisztában van annyira a saját korlátaival, hogy képes legyen a mindennapi életben nem padlóra kerülni, ha a barátjának / barátnőjének / szomszédjának éppen rossz napja van. Ez azt jelenti, hogy ha mi jól vagyunk, egy úgynevezett „energiavámpír” nem sok kárt tehet bennünk. Nem arról van szó, hogy akkor holnaptól órákat kell beszélgetni velük, csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a magukat spirituálisnak nevező emberekben – szerény véleményem szerint – lennie kellene annyi segítő szándéknak és jóakaratnak, hogy ne rúgjon bele még egyet egy szenvedő embertársába.

Tükröm, tükröm, mondd meg nékem…

Arról nem is beszélve, hogy ha minket az zavar, hogy valaki rosszkedvű, akkor érdemes belenézni abba a bizonyos tükörbe. Miért zavar ez? Ha nem lenne semmi bennünk, ami érintett, akkor egyszerűen semlegesnek találnánk az „energiavámpírt”. Amennyiben erőszakkal leválasztjuk a szóban forgó a részeket magunkban (ahogyan kint figyelmen kívül hagyjuk a vámpírkát), akkor az elfojtások miatt ez akár komoly pszichológiai problémát is okozhat – bennünk.

Mit tehetünk ilyenkor?

Néhány jó szó, kedves szándék, de leginkább egy-két jól irányzott kérdés nagyon sokat segíthet. A saját aktuális helyzetünktől, állapotunktól és energiaszintünktől függően beszélgethetünk vele egy keveset, vagy akár többet. A kérdések feltevése szinte művészet, hiszen egy jól megfogalmazott kérdő mondattal csodát lehet varázsolni. Megváltoztathatja a gondolkodás irányát adott helyzetben, de az is lehet, hogy valakinek egyetlen apró kérdésre van szüksége ahhoz, hogy észrevegye magát és kilábaljon a negatív helyzetből.

Szerkesztőségünk tippje: ilyenkor próbáljunk meg olyan kérdéseket feltenni, amik pozitív dolgokra, történésekre hívják fel a figyelmet: Mi jót ebédeltél? vagy És történt veled valami jó is? esetleg humoros formában: Akkor ma mindenki tiszta bolond volt, csak Te vagy helikopter? Figyeljük magunkat, és természetesen bármikor, amikor úgy érezzük, kiléphetünk az adott beszélgetésből.