Szabad akarat, vagy predesztináció, avagy eleve el van rendelve a sorsunk?

Sokunkat foglalkoztat ez a kérdés, miért vagyunk, mi a célja a létezésnek, kik vagyunk mi, honnan jöttünk, merre tartunk. Mivel egy bizonyos életkorban ezek megfogalmazódnak szinte minden emberben, így ha van egy kérdés, akkor arra kell lenni válasznak is. Shakespeare azt mondta a tévedések vígjátékában: „A jó kérdésben benne van a válasz!” Tehát akkor egyszerű a tétel: csak jól kell tudni kérdezni. Az én kérdésem egy idő után ez volt: Meg van-e írva előre a sorsunk, és ha igen, azon lehet-e változtatni?

Mikor beiratkoztam asztrológiai főiskolára,  az első órán megkérdeztem, van- e eleve elrendelése a sorsnak. A válasz: az asztrológusok még ezen vitatkoznak. Puffogtam, és nem mentem többet, mondván, ha ők sem tudják, akik a csillagokból megmondják a jövőmet,  akkor ki tudja? Ekkor 16 éves voltam, lázadó, de nem adtam fel a keresést. Megtaláltam a számomra megnyugtató válaszokat erre is, mint sok minden másra: 

Quod est inferius, est sicut quod est superius, et quod est superius est sicut quod est inferius ad perpetranda miracula rei unius – ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, hogy az egyetlen varázslatának műveletét végrehajtsd. (Smaragdtábla)

Igen és igen. A kettő gyönyörű egymásba simulása adja ki a táncot. Létezik a szabad akarat, és az eleve elrendelése is egy emberi életnek, és köszönik, jól megférnek egymással. Ennek megértése kizárólag nézőpont kérdése. Az asztrológia a Buddhizmus egy része, így megértéséhez szükséges birtokolni azt a nézőpontot, hogy nem egyszer élünk. Tehát nincs asztrológia „lélekvándorlás” nélkül. A buddhizmus szerint az egész életünket áthatja a karma ok-okozati összefüggése, ám semmi sincs eleve elrendelve, tehát rendelkezünk némi hatalommal a sorsunk felett. Mi dönthetjük el, hogy a lehetőségeink közül melyiket választjuk, ezáltal mi döntjük el, hogy melyik az az út, amelyiken járni akarunk. Ha pedig többször éltünk és születtünk, akkor már tettünk dolgokat,  aminek következménye van, vagy lesz. Ha ez így van, akkor ezért felelősek vagyunk, és ezt hívjuk karmának.  Tettek, cselekedetek és azokból adódó lehetőségek és szituációk.  Ezt persze megnehezíti, hogy testet cserélünk többször is a folyamatban, és hajlamosak vagyunk elfelejteni, milyen játékban voltunk eddig és így tovább. Egyre jobban és jobban bele szövevényesedünk saját történetünk írásában,  így ember legyen végül a talpán, aki az Akasa könyvtárból végül kinyomozza pontosan honnan jött és miért. Bár valójában ezt keressük minden pillanatban. Amikor mindennek a létjogosultságát megérezzük,  kinyílik egy ajtó a teremtőhöz. 

Tehát, okkal érkeztünk a mostani életünkbe, pont ide, pont most. Dolgunk van, életfeladatunk. Amit választhatunk: milyen úton, milyen eszközökkel valósítjuk meg, és hogy élvezzük-e vagy végig vinnyogjuk az életünket azzal a felszólalással, jaj, nem ezt akartam, és nem így. Nyafnyaf... 

Összefoglalva a lényeg, igen meg van írva az útirány, és a célod. Jó hír, hogy valójában azt is te választottad és írtad meg. Kikerülheted egy darabig, ami sorsszerű.  Húzhatod az időt, de akkor is megtörténik. A minősége viszont tőled függ. Mert magadnak tetted be a leckéket,  hogy megtanuld. Saját tanítód vagy diák.  Mélyebben belegondolva, ez gyönyörű folyamat. Kiválni az isteni egységből,  és megtapasztani a 3D mozgás univerzum minőségeit, majd visszatérni az őseredet forráshoz, miközben új tudást és lehetőséget teremtünk a játékhoz. Mindezt egyszerre emberi és Isteni minőségünkkel kézen fogva. Minden egyes életünkben a következőre készülünk, és ott levizsgázunk, mennyire tanultuk meg a leckét, amit magunknak adtunk.

Azt is kiderítettem, hogy van egy pont, ahol ki lehet lépni a karma körforgásából. De erről majd később. 

Lépj az utadra,  amiért érkeztél, a "szív" mutatja az irányt.

Manyi