Spiritizmus és földönkívüliek kapcsolata - Megtörtént esetek vizsgálata

Úgy tűnik, hogy az ufókutatás ugyanazon megy végig, mint annak idején a spiritizmus. Ám a végeredmény nem túl jó a mi számunkra…

Ebben a cikkben egy kis összehasonlítást szeretnénk bemutatni, és talán majd mások is ráeszmélnek, hogy a spiritizmus és az ufókutatás történelme nagyon is megegyezik, és akár az előbbi alapján következtethetünk az utóbbi jövőjére is. Számokkal fogjuk jelölni a felsorolásokat, míg az „A” pont a spiritizmusra vonatkozik, addig a „B” pont az ufológiára, s végül a „C” pont pedig a következtetésekre.

1./A – 1848-ban a kaliforniai Fox nővérek kopogásokat hallottak a lakásukban, aminek nem tudták felderíteni a forrását. Miután rájöttek, hogy kérdéseikre a hangok intelligensen válaszolnak – például egy kopogás igent, két kopogás nemet jelent – kialakult egy párbeszéd; s kiderült, hogy egy szellemi lénnyel van dolguk. Ezzel az első beszámolóval fellángolt az egész világon a spiritiszta láz és egyre több szellemjelenségről számoltak be. Médiumoknak nevezték azokat a személyeket, akik képesek voltak kapcsolatba lépni a szellemekkel.

1./B – 1947-ben Kenneth Arnold pilóta a Rainier hegységnél több ufót pillantott meg, amiknek nem tudta meghatározni az eredetét; pedig minden lehetőséget számításba vett. A hír gyorsan terjedt és egyre több helyen láttak repülő csészealjakat. Végül az ötvenes évek elején megjelentek a kontaktok, akik azt mondták, hogy kapcsolatban állnak a gépek utasaival, akik földönkívüliek voltak és különböző bolygókról érkeztek a Földre.

1./C – Mindkét jelenség egy átlagemberektől jövő észlelési beszámoló volt, ami aztán az országukban, majd az egész világon végigsöpört. Ezzel megindult a spiritiszta- és az ufóláz is, és kialakultak a jelenségek mellett a személyes kontaktusok.

2./A – Több tízezer spiritiszta tüneményről számoltak be, amit a túlvilágról érintkező szellemeknek tulajdonítottak. Megalakultak a spiritiszta klubok és szeánszok, mert mindenki kíváncsi volt a jelenségekre. A csalások, félreértések és egyszerű jelenségeken túl, volt, amit nem lehetett megmagyarázni. Erről a híres magyar írónk így számol be, miután hazánkba is beérkezett a spiritizmus: „Az egész tüneménynek kilenctized része nyegleség, kilenc századrésze eleven képzelődés, de egy ezredrésze megmarad megfoghatatlan valóságnak, minek kitalálása az őrültek házába juttatja az embert.” – Jókai Mór, 1855

2./B - Ufó észlelések tízezreiről szóltak a híradások és az emberek meggyőződtek, hogy ezek egy része földönkívüli eredetű. Nem kellett sokat várni az ufóklubok megalakulásához, majd az első újságok létrejöttéhez. Ám ufónak nézték sokan a Vénuszt, a léggömböket, a meteorológiai jelenségeket és még sok mást, de egy bizonyos százaléknyira sehogy sem sikerült magyarázatot találni. A Légierő Kék Könyv Projectje a következőképpen zárult 1969 végén: „A 12618 ufó jelentésből továbbra is 701 megmagyarázhatatlan maradt.”

2./C – Összességében tehát mind a két jelenségnél, amikor már kizártak minden egyes –mondjuk úgy – hagyományos magyarázatot, akkor is megmaradt azok valóság magva, fenomén jellege.

3./A – A spiritiszta jelenségek kutatását amatőrök kezdték meg, ám mivel a „szellemláz” nem csillapodott, így komolyabb szakemberek is becsatlakoztak a vizsgálódásokba. Természetesen kialakult a szkeptikus tábor és azoké, akik úgy vélték, hogy a jelenségek egy része valós. Utóbbihoz tartozott például William Crookes (fizikus), Alfred Russel Wallace (biológus, antropológus), Cesare Lombroso (kriminológus, orvos) és Oliver Lodge (fizikus) is.

3./B – Az ufók tanulmányozása a kétkedők és a hívők táborára szakadt. A szkeptikusok szerint nincs mit megmagyarázni, míg a kutatók és hívők szerint igenis van. Az amatőrök után és a Légierő projectjei alatt tudósok csatlakoztak ahhoz, hogy az ufók valósak. Így vélekedett J. Allen Hynek (csillagász), Gordon Cooper (űrhajós), John Mack (pszichiáter), Richard Dolan (történész) és James McDonalds (fizikus) is.

3./C – Mindkét jelenségnél alulról jövő amatőr kezdeményezések voltak, ami aztán kiforrott azzá, hogy a tudomány is foglalkozzon a kérdéskörökkel. Az örökös kétkedők mindent meg akartak magyarázni, ám az elfogulatlan tudományos kutatók nem hagyták magukat és kijelentették, hogy ezek a dolgok léteznek!

4./A – Minden megfigyelést követ egy hipotézis mindkét tábortól. A szkeptikusok szerint a médiumok csalók voltak, vagy szimplán a tudatalattijuk üzentek nekik, nem pedig a szellemek. A kísértetjelenség szimpla érzékcsalódások és más hagyományos magyarázatok vannak. Érdekes dologra is felfigyeltem: bizonyos esetekben a telepátiára hivatkoznak, hogy a médium a szeánsz asztalt körbeülő emberek fejéből veszi ki a személyes és egyedi információkat. Erre ma a telepátia létezését is letagadják a tudósok! A spiritizmust pártolók egy része úgy vélte, hogy valóban nem emberi intelligenciákkal kerülnek kapcsolatba az emberek, amik a Túlvilágból vagy más köztes térből jönnek. Egy másik része viszont azt vélelmezte, hogy az embernek vannak különleges – ma természetfelettinek nevezett – képességeik, és a különböző jelenségeket ez által hozzák létre.

4./B – Az ufológiában a kételkedők az égen látható jelenségeket visszavezetik időjárási jelenségekre, ballonokra és más ritka tüneményekre. Az idegenekkel való találkozást pedig szimpla hazugságnak vagy hallucinációnak vélik. Az ufókutató tudósok viszont azt mondják, hogy a fennmaradt azonosítatlan égi jelenségek egy része az adatok alapján földönkívüli eredetű lehet, mert olyan manővereket és gyorsaságot képesek elérni ezek a tárgyak, amivel egy földi nagyhatalom sem rendelkezhet. A földönkívüli lények kontaktusát pedig nem lehet minden esetben lesöpörni hagyományos magyarázatokkal, ugyanis nem kielégítőek, mert jól elkülöníthetők a kételkedők által felhozott jelenségektől. Más kutatók szerint az ufók viszont párhuzamos dimenzióból jönnek, esetleg ismeretlen légköroptikai jelenségek.

4./C – Összegezve a két tábor ragaszkodik a saját igazához és akárhogy haladtak az évtizedek folyamán a kutatások, valójában nem jutottak dűlőre egymással. A szkeptikusok folyamatosan sarlatánozták társaikat, akik átpártoltak a „másik oldalra”, míg ezek pedig elfogultsággal vádolták a dogmatikus tudományt.

5./A – A spiritiszták rámutattak arra, hogy a szellemjelenségek nem új keletű dolgok, hisz elődeink már réges-régen tudomást szereztek arról, hogy valóban lehet szellemekkel érintkezni és kommunikálni. Számtalan példát hoznak fel a publikációikban, mint mondjuk az ősi törzsek szokásait, az egyiptomi papiruszok történeteit vagy mondjuk a Bibliát, ahol megtalálhatóak a kísértetek nyomai.

5./B – Ugyanez megtalálható az ufológia területén is. Erich von Daniken górcső alá vette a letűnt civilizációkat, s azok hagyományait; a szent iratokat – beleértve a Bibliát. Daniken előtt ugyanezt csinálták már sokan mások is, így az ősi idegen hipotézisről már az 1950-es években is írtak.

5./C – Mindkét jelenség kutatói visszanyúltak a múltba, hogy bizonygassák a jelenség régi voltát. Egyébként ugyanarról beszélnek, csak éppen a „szellem” és a „földönkívüli” szavak cserélődnek, semmi más.

6./A – Ezek után nem csoda, ha a tudomány után a vallás is beleszólt a spiritiszta megnyilvánulásokba. Töménytelen mennyiségű keresztény hívő csatlakozott szellemidézőkhöz és az ott közölt erkölcsi tanításokat kezdte követni. Az egyház félt, hogy elveszti hatalmát, így letagadta a jelenségek valódiságát. Miután kiderült, hogy ezek ismétlődnek és megfigyelhetőek, már azt kezdte el terjeszteni, hogy a szellemek rosszindulatúak és csalfák, valójában pokolból jött démonok.

6./B – Mivel az ufóhívők számtalan jelet találtak a Bibliában az ufókra vonatkozólag és megkérdőjelezték, hogy valóban Istenről van-e benne szó, nem-e pedig fejlett földönkívüliekről, így nem kellett sokat várni, hogy az egyház megkezdje ellen tevékenységét. Először úgy volt, hogy ufók nincsenek, majd elterjedt a démon „hipotézis” az elrablásos élmények miatt. Mára az egyház viszont több obszervatóriumot is üzemeltet, amik keresik a földönkívüli életet.

6./C – A spiritiszta tanok millió híveket szereztek, míg az ufók azt a hitet rengették meg, hogy Isten nem csak a Földön teremtett életet. Az egyház mindkét esetben ellenszenvét fejezte ki a jelenségek iránt, amiket valóban létezőnek tekint. Mégis, aggodalomra semmi okuk sincs, ugyanis az egyházak továbbra is léteznek és nem vesztettek befolyásukból.

7./A – A spiritizmus végül azért halt el, mert nem tudtak tovább jutni a témában. A kételkedők és a hívők egymásnak estek, egyre több vadabb elmélet látott napvilágot, majd beköszöntött a második világháború korszaka. Az embereknek már nem az volt a legfőbb időtöltésük, hogy szellemeket idézzenek, hanem hogy túléljék a viszontagságokat. A háború után viszont nagyon sok klubot és szeánszot betiltottak, így nem tudtak kellőképpen tevékenykedni. A téma nagy kutatói is elhunytak és utánpótlás nélkül a végét járta. Ma tovább él a „New Age” által, de egy jelentősen eltorzított formájában.

8./A – Az ufó jelenségeknél is ezt figyelhetjük meg. Mára sokkal többen foglalkoznak a kutatásokkal, viszont azok minősége és bizonyítása is jelentésen romlik. A korabeli beszámolóknak megvoltak a tárgyi alaposságai, megvizsgálták a helyszíneket, komoly szakemberek jártak utána a dolgoknak és hipotéziseket állítottak fel. Ma elég azt mondania az embernek, hogy katona volt és harminc évig háborúzott az idegenekkel, máris híresség lesz belőle a területen, több ezer hívővel. Ezek pedig sokszor szenzációsabbak, mint ha egy egyszerű kutató azzal áll elő, hogy ismét kivizsgált egy eltérítéses esetet; holott még minimális bizonyíték sincs ezekre a mendemondákra.

Végkövetkeztetés: Áttekintettük a spiritizmus és az ufókutatás múltját és főbb pontjait; azok szakaszainak egyezőségeit. Ugyanazokon a dolgokon ment keresztül mindkét kutatási terület.

Attól tartok, hogy ha nem változtatunk az ufó kutatáson, akkor az is előbb-utóbb el fog halni és a spiritiszta mozgalom sorsára jut. Nem kell egyet érteni a kételkedőkkel, ám szorítkozzunk inkább a megfoghatóbb adatokra, mint bizonyos emberek hihetetlen – és hiteltelen - meséire. Természetesen foglalkozzunk mindennel, ami ehhez a témához kapcsolódik; de ne várjuk el azt, hogy mindent bizonyítottnak is tekintsen a tudomány (mert ez nem így van). Biztos vagyok benne, hogy a spiritizmus és az ufó jelenség is egy valós fenomén, amit meg kell tisztítani mindenféle rárakódott salaktól, hogy tisztán lássuk a képet. A materializmus eszméjébe fulladt tudomány már hallani sem akar lélekről vagy szellemekről, ám az ufók jobban megfogható jelenségek, s így valamennyivel könnyebben bizonyíthatóak. Ne hagyjuk, hogy az ufókutatás csak egy furcsa kitérőnek bizonyuljon, amikor majd évtizedekkel később valaki visszatekint rá. Ahogy a tudományban, úgy az ufókutatásban is paradigmaváltás szükséges.