Egy vacsora utáni kellemes ejtőzésben volt részem a konyhaasztalnál elmélkedve, amikor alattomos módon egy fehér, nyolclábú ragadozó ereszkedett alá a plafonról, és mint aki jó estét kíván, megállt előttem. Hogy szinte azonnal majd beszartam az nem volt kétséges, de amint továbbment pókuraság a dolgára, azonnal átvillant az agyamon, hogy ez most vajon mit jelenthetett?
Családom mondhatni törzsgyökeres babonás és bevallom rám is ragadt belőle valami. Reflexszerűen kinyitottam a konyhaszekrény oldalsó részét, ahol a partvist tartom, majd nyugtázva a tényt, hogy annak feje fölfelé áll, becsuktam azt. Még megboldogult nagymamámtól származik az információ, hogy az ajtó mellé kell helyezni a partvist pontosan ebben a pozícióban, mert így nem engedi be a lakásba az ördögöket. Jelen esetben mégis bejött egy, hiszen számomra a pók kimerít minden ördögi gonoszságot egymagában. No, de elvileg szerencsét hoz nem?
A plafonról leereszkedő pók a folklór szerint nagy szerencsét hoz magával, mégpedig sok pénzt a házhoz. Ezt ugyan szépséges pillangók is megtehetnék, de hát ha ez a nyolclábúak feladata, akkor legyen így. Hasonlóképpen a lópatkó, amit a bejárati ajtó fölé szoktak biggyeszteni. Na de mi van akkor, ha a bejárati ajtó kifele, az utcára nyílik és nem befele? Hisz ugye akkor balszerencse sújtja a házat. Kapásból elég nagy balszerencse, hogy az építési vállalkozó és az ács elbeszéltek egymás mellett, így az ajtó maradt a jóvágású “jóvanazúgy” kategóriájában, nekünk pedig már fel sem tűnik, hogy merre nyílik.
Azért a konyhában néha történnek balesetek, amiről leginkább Gordon Ramsay tanítványai regélhetnének a legtöbbet, de azt még ők is tudják, hogy a villanyrezsó az nem DJ pult. Ettől függetlenül megesik, hogy elejtesz egy tojást a reggeli rántotta készítésénél, amit simán betudsz annak, hogy még csak az egyik szemed van nyitva, de anyád már mondja is ha meséled neki:
“Remélem összetört, mert akkor jót hallunk majd felőled, de ha csak megrepedt, akkor nagy a baj”!
A kedvencem még mindig a családi ebédnél történt balesetek, amikor Jucika felborítja véletlenül a sótartót, amire apa egyből ugrik: “Jaj Istenem! Bosszúság éri a családot”! Majd belecsíp a sóba és átdobja a bal vállán, aminek láttán Jocika azonnal felbátorodik és elordítja magát: “Kajacsata!”, majd hozzávág Zsuzsikához egy adag frissen markolt krumplipürét. Anya miután határozottan leállította a gyerekek csetepatéját, mátrix-szerű élményként figyeli élő lassított felvételben, ahogyan Jocika leveseskanala a konyhában elhelyezett tükör felé száguld és összetörik. Apa ekkor felpattan a helyéről. A konyhában síri csönd, a légy zümmögését valóban hallani. “Hét év balszerencse” – folytatja, majd tenyerébe borulva kezd imádkozni. (Azért az nem rossz dolog, hogy idővel fejlődik a babona és szocializálódik is, mostanában a törött tükörre már csak annyit mondanak, hogy hét év rossz szex. Bár az is balszerencse, ez nem vitás).
No, de akkor otthon most szerencse vagy balszerencse ér minket? Hiszen rengeteg olyan dolog halmozódott fel az idők során, amire már nem is vagyunk tudatosak, egyszerűen csak megtörténik. Ilyen az, amikor sietve kapsz fel egy inget, de félregombolod azt. A hagyomány szerint ekkor újfent balszerencsére számíthatsz, ahogyan akkor is, ha már visszagomboltad a megfelelő lukba az inget, kabátot ragadtál és elindultál a dolgodra, de visszafordultál, mert otthon hagytad a pénztárcádat. Azt mondják, hogy ilyenkor le kell ülni egy kicsit, hogy a szerencse visszatérjen hozzád.
Tegyük fel, hogy már tényleg nagy késésben vagy egy megbeszélt találkozóról és mindezek után végre elindulsz otthonról. Az első, hogy egy fekete macska szalad át az úton előtted balról jobbra, majd hirtelen megbotlasz egy úthibában, amiből egy négylevelű lóhere figyel rád mosolyogva. Leszakítod boldogan, de ahogyan átmész az út túloldalára, egy keresztbe nyitott létre alatt sétálsz át és beléd hasít az érzés: ez újabb szerencsétlenség! Megtorpansz, hátranézel és egy kéményseprő mászik le a létráról. Szerintem ezen a ponton a legjobb amit tehetsz, hogy hazamész és iszol egy felest.